Céljaink / Our goals

A fajta fenntartása és népszerűsítése
A fajta egészségének javítása
Az űzési kedv megőrzése

Maintaining and making the breed more popular
Improving the health of the breed
Keeping the prey drive alive

Kiemelten fontosnak tartjuk a tenyésztési higiénia betartását, a szűrések elvégzését, akkor is ha ezt a tenyésztési szabályzat nem írja elő. Kutyáink regisztrálásra kerülnek a nemzetközi adatbázisban.

We stand for breeding hygiene and for health checks even if they are not compulsory. Our dogs are registered in IWDB.

Kutyáinkat társállatnak szánjuk olyan családoknak, akik családtagként kezelik őket.

We intend our dogs for families, who consider them as companions and family members.

Tenyésztési kihívások

Anne Janis "Warning! Shallow Gene Pool. Dive at Your Own Risk!" cikke nyomán (megjelent: 2007. január - The Irish Wolfhound Foundation Newsletter)

You can read the original article in English

Néhány tenyésztő igyekszik egymással rokonságban egyáltalán nem álló egyedeket tenyésztésbe vonni, hogy növelje a fajta élettartamát és csökkentse az örökletes betegségek valószínűségét ("kikeresztezés"). Ezek a tenyésztők erősen a törzskönyv alapján számolt beltenyésztési együtthatóra hagyatkoznak (COI). A beltenyésztési együttható az adott kutya egyező felmenőit mutatja meg. Minél kisebb a szám, annál kisebb a valószínűsége annak, hogy az egyed bármely genomi szakaszának mindkét példánya ugyanattól az őstől származik. Így kisebb - elméletben - a betegségek valószínűsége.

Bár elsőre ez a megközelítés logikusnak tűnik, a genetikai betegségek ilyen jellegű, teljes kizárásának lehetőségét két tényező korlátozza:

Az ír farkasagár génkészlete kis méretű és a zárt törzskönyvezés miatt nem bővíthető
Egyes betegségek általánosan jelen vannak a fajtában

Teljesen mindegy tehát mit teszünk, az ír farkasagár génkészlete fajtatiszta tenyésztéssel nem bővíthető. Bár az ír farkasagár ősi fajta, rekonstruálása viszonylag fiatal kezdeményezés és kevés egyeddel valósult meg.

A 1900-es évek elején még voltak keresztezések. Felixstowe Bob (német dog) X Felixstowe Lufra (skót szarvasagár) keresztezéséből született Felixstowe Sheelagh, aki sok mai vonalban is megtalálható. Ugyanakkor volt két "palacknyak" (bottleneck) korszak is. Az egyik az első világháború, a másik a második világháború alatt, amikor alig tenyésztettek. Ráadásul a változatosság tovább csökkent, amikor bizonyos egyedeket vélt vagy valós örökletes betegségre hivatkozva kivontak a tenyésztésből és a szarvasagárral való keresztezést végérvényesen megtiltották. A 1990-es években tovább romlott a helyzet, amikor egy-egy népszerű fedezőkantől akár 30-40 almot is lehoztak. Ebből következik, hogy kicsi, elszigetelt populációval van dolgunk 25 generációra visszavezethetően.

A lényeg, hogy a fajtánál a genetikai változatosság korlátozott. Minden farkasagár rokona egymásnak, különben nem lenne farkasagár. Tehát ami első pillantásra "kikeresztezésnek" tűnik a COI alapján, valójában nagyon laza beltenyésztést jelent. Amikor a fajta törzskönyvét lezárták, viszonylag kevés egyed vett részt a tenyészállomány létrehozásában.

Azok a genetikai betegségek amik szintén érintik a farkasagarakat - epilepszia, PRA, etc. - kifejezetten magas számban fordulnak elő bizonyos családokban (vérvonalakban). Ez azt jelenti, hogy ez a hibás gén (vagy gének) csak egy beteg vagy hordozó egyed utódaiban mutatkoznak meg, tehát jól izolálható a teljes populáció egy kisebb csoportjában. Ugyanakkor a DCM (kardiomiopátia) és az oszteoszarkóma az egész fajtát érinti, nem izolálható néhány vérvonalra. Úgy tűnik ezek a betegségek általánosan jelentkeznek a fajtában. Jelenleg tehát a "kikeresztezés" módszere nem hatékony a fent említett két betegség ellen.

Azonban van néhány dolog amit a tenyésztő megtehet és meg is kell tennie. Ki lehet kutatni például, hogy az adott vérvonalban milyen életkorban kezdődtek ezek a betegségek. A kardiomiopátiának és az oszteoszarkomának is különböző típusai vannak. A tenyésztő előnyben tudja részesíteni azokat a vérvonalakat, ahol kései életkorban jelentkeztek ezek a betegségek és/vagy könnyen kezelhetőek voltak. Bizonyos szívbetegségek például csak igen kései életszakaszban jelentkeznek és jól kezelhetőek. Más típusok sokkal korábban jelentkeznek és nagyon gyorsan végzetessé válnak. Ugyanez figyelhető meg az oszteoszarkómánál is, bár ez szinte még mindig az utolsó diagnózist jelenti egy ír farkasagárnál.

Végül a rendszeres szűrés nemcsak a fajta egészségét szolgálja, hanem az adott egyed jólétét is. Az olyan problémák mint például a pitvarfibrilláció, szúrópróbaszerűen diagnosztizálható és a korai kezelés a betegség lefolyását illetve a kutya közérzetét pozitív irányba tudja befolyásolni.

A megfelelő párosítás kiválasztása tagadhatatlanul a tenyésztő legnagyobb kihívása. Az ír farkasagár azonban méltó arra, hogy erőfeszítéseket tegyünk érte.

A kép forrása: Dr. Sándor Sára Populációgenetika c. előadása (Kutyabajok webinár sorozat)

Vásárlás vagy örökbefogadás

Álláspontom szerint egyszerű családi kutyának szinte bármilyen kutya alkalmas lehet. Kölyök vagy felnőtt, keverék vagy fajtatiszta. A lényeg, hogy az igényeinknek megfelelő egyedet válasszunk ki és azt gondosan szocializáljuk.

Itt szeretném hangsúlyozni, hogy ha nem ragaszkodunk a fajtatisztasághoz, akkor a társadalom számára is a leghasznosabb menhelyről vagy fajtamentő csoportoktól örökbe fogadni.

Ha ragaszkodunk a fajtatiszta kutyához, akkor azt megbízható tenyésztőtől vásároljuk meg, aki megfelelően ismeri a fajtát. Kutyáit leszűrte a fajtára jellemző betegségekre, azokat megfelelő körülmények között tartja és szinte biztosan egészséges kiskutyát fog nekünk adni a megfelelő papírokkal.

Bizonyíthatóan - tehát származási lapokkal tanúsítva - csak törzskönyves kutyáról állítható, hogy fajtatiszta. A törzskönyv az adott fajtatiszta kutya elválaszthatatlan kísérője.

A fajtatiszta ír farkasagár vételára jelentős tétel, megfelelő minőségű tartása költséges.

A kiskutya nem azért kerül X összegbe, mert törzskönyves (aminek kiváltása egyébként minimális összeg), hanem az alábbi tételek miatt:

Fedeztetési díj
Kiállítások és versenyek
Egészségügyi szűrések
Megfelelő tartási körülmények

Ha ezek után is ír farkasagár kiskutyát szeretne, akkor kérem olvassa el az alábbiakat

NE válassza:

HA sokat időt kell a kutyának egyedül töltenie
HA nem tudja rendszeresen sétára és közösségbe vinni
HA nem tudja biztosítani a fajta méretéből eredő helyigényt
HA nem tudja vállalni az átlagos méretű kutyákhoz képest jelentkező többletköltségeket
HA nem tudja elfogadni, hogy a fajta rövid életű és a gondos tenyésztés ellenére is előfordulhatnak betegségek

Milyen körülmények között élne a kutya?

Lakás vagy családi ház?
Ha lakás, akkor sokat kell lépcsőzni? Elég nagy a lift, hogy a kutya beférjen? A lakás kellően nagy, hogy a kutya meg tudjon fordulni?
Képesek vagyunk kezelni, hogy a kutya feje magasabban van, mint az asztal és a legtöbb polc?
Ha családi házról van szó, akkor is sor kerül a rendszeres sétára?
Elfogadható, hogy a kutya eleinte ásni és rágni (általában rongálni) fog?
Ha kint lakik a kutya, akkor van kellően nagy és szigetelt háza?

Hogyan utazna a kutya?

Elég nagy a jármű?
Ha nincs, akkor a helyi tömegközlekedéssel megoldható?

Van-e fedezet a kutya megfelelő minőségű tartásához?

Táplálás, állatorvosi ellátás, biztosítás, felszerelések?

Rendelkezésre áll-e elegendő idő a kutyára?

Van a közelben kutyaiskola?
Van a közelben sétára alkalmas terület (vadászat nem folyik rajta)?

Én az alábbi kérdéseket tettem fel magamnak első kutyánk megvásárlása előtt

Végezetül a kutyatartás jövőjéről

Az ipari forradalom és a mezőgazdaság átalakulása miatt a kutya - mint haszonállat - szerepe fokozatosan visszaszorult és ezzel párhuzamosan jelent meg az urbánus kutyázás és a fajtaisztaság igénye Angliában (ami mára sajnos dogma lett). A Kennel Club célja a küllemi homogenitás megteremtése, a fajtastandardnak való megfelelés lett. A fajtatiszta kutyatenyésztés a vagyonos polgárság kedvteléseként alakult ki, ekkor jelentek meg az első fajtaklubbok. Ezáltal a tenyésztés ugyan tervezhetőbbé vált, viszont több problémát is eredményezett. Ezeket sajnos csak részben vagy egyáltalán nem lehet a jelenlegi keretek között megoldani.

A fent vázolt tényekből az alábbiak következnek:

Bizonyos fajták esetében már most felül kellene bírálni a zárt törzskönyves, fajtatiszta tenyésztést és ismét a funkcióra helyezni a hangsúlyt. Ha a funkció ellátása már nem lehetséges (például bikafogó kutyák, agaras vadászat, etc.), akkor az ahhoz legközelebb álló sportot kellene űzni.
Az bevezetőből következik, hogy a kutyák tömegesen veszítették el munkájukat és ma már csak nagyon keveset tartanak kizárólag munkára (rendvédelmi szervek, pásztorok, vadászok, etc.). Az emberek felismerték - főként urbánus környezetben - a kutyás sportok és a kutyaiskolák jelentőségét. Sajnos a nem természetes közegükben élő, a foglalkozásből és képzésből kimaradó kutyák tömegei frusztráltan, túltengő energivál, alulszocializáltan élik le életüket. Szerencsésebb eseben nem egy menhelyen.
Az urbanizálódással a kutyáknak új körülményekhez kellett alkalmazkodniuk (szűk élettér, magas népsűrűség, nagy zajterhelés). Ez nem mindegyik fajtának / típusnak egyszerű. Erős territorális agresszióval rendelkező pásztorkutyát például nehéz - ha nem lehetetlen - városban tartani.
Az ipari országokban a kutya szerepe ma már - fejlett szociális és kommunikációs képessége miatt - elsősorban társallatként definiálható. Egyszerűbben fogalmazva a kutyatartás kevés esetben bír racionális indítékkal. Vágyunk a kutya társaságára, az emocionális összehangolódásra. Sokan választanak valamilyen kutyás sportot, közös időtöltést. A kutyát családtagként kezelik, a felelősségvállalás pedig a központi motivációs tényező.

Vagyis a kutya az evolúciója során a farkas és a gyerek közötti köztes állapota került, és mivel a modern világban sokszor még az ember is nehezen boldogul, így nekünk kell vállalni a felelősséget érte és vezetnie. Én a közös, minőségi időtöltésben és a családtagként (barátként és nem gyereként) való kezelésben, valamint az első és a többi pont között feszülő ellentmondtás feloldásában látom a kutyák fenntartható jövőjét. Vagyis a szélsőségesen küllemorienált szelekció elhagyása és a modern világba való beillesztés együtt valósuljon meg.